|
|
 |
A drága állam sújtja a vállalkozásokat - állítja Demján Sándor, a VOSZ ügyvezető elnöke. A magyar gazdaság vészhelyzetben van, ami azonnali állami lépéseket tesz szükségessé – állítja Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének ügyvezető elnöke, ismert nagyvállalkozó. Szerinte négypárti konszenzus kell az átfogó adó- és közigazgatási reformhoz, az olcsóbb állam és a versenyképesség megőrzése érdekében. Demján Sándor szerint túl sok diplomást és túl kevés szakmunkást képeznek. - Erősödik a vita arról, hogy a magyar gazdaság mennyire maradt versenyképes a tőkebefektetésekért folyó harcban a környező országokkal. Ön itt is, ott is befektet. Hol éri meg jobban? Ugyanazt kell elmondanom, mint az elmúlt húsz évben mindig. Van ebben tapasztalatom, Lázár Györgynél kezdtem. Azt kell megvizsgálni, miért marad le az ország, miért veszti el versenyképességét. Mostanra e téren veszélyhelyzet alakult ki, amikor már nem elegendők a látszatintézkedések. Ha állami vezető lennék, ilyen körülmények között nem mennék el szabadságra. Keserű dolog elsőből utolsóvá válni, de gyakorlatilag ez történt velünk. Az év eddigi felében afrikai szintre csökkent a bejövő tőke nagysága. - Miben nyilvánul meg Magyarország versenyképességének csökkenése? A környező országok gyorsabban léptek az adózásban, így az elmúlt hónapokban kialakult egy olyan helyzet, amikor például már a saját magyarországi munkatársaim is inkább azt szeretnék, hogy pozsonyi cégemnél lehessenek alkalmazottak, mert akkor több pénz maradna a zsebükben, és nekem is kevesebbet kellene utánuk fizetni. Miért jönne egy befektető Magyarországra, ha a vele konkuráló országokban alacsonyabb a munkaerő költsége, nem magasabb a társasági adó, nincs iparűzési adó és kisebb a személyi jövedelemadó? - Milyen intézkedésekre lenne szükség a versenyképesség visszaállítása érdekében? Minden kormány olcsó államot ígért, ezzel szemben folyamatosan nőtt a bürokrácia. A rendszerváltás utáni kormányzó politikai pártok mindegyike gyáva volt ahhoz, hogy a közszféra érdeksérelmekkel járó átalakításához hozzáfogjon. Egyedül Bokros Lajos merte felvállalni azt, hogy mivel az állam működése túl drága, radikálisan csökkenteni kell a közkiadásokat. A drága állam eltartása túl nagy terhet ró a dolgozókra és a munkaadókra. A jelenlegi keretek között nincs lehetőség jelentős köztehercsökkentésre, márpedig e nélkül Magyarország menthetetlenül lecsúszik a környező országokhoz képest, ami azzal is jár majd, hogy csökkennek az állam bevételei, így előbb-utóbb úgyis mérsékelni kell az állami kiadásokat. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége szerint ebben a helyzetben négypárti konszenzusra van szükség annak érdekében, hogy jelentősen megkurtítsák az állami kiadásokat a közterhek érdemi csökkentése érdekében. Erre az egyezségre azért van szükség, hogy a kormányzó politikai erők kezét ne kösse meg az attól való félelem, hogy a drasztikus lépéseket támadja az ellenzék, és a választók ezért másra szavaznak majd. - Önmagában egy költségcsökkentési tervtől még aligha jön több tőke Magyarországra. A Magyarországnak fontos tőkebefektetők hosszabb távra terveznek, így számukra már az is egy markáns és kedvező üzenet lenne, ha azt látnák: a politikusok elszánták magukat az ország versenyképességének javítására. Nem lehetünk drágábbak, mint a tőkéért versenyző konkurens országok, ehhez pedig a jelenleginél sokkal kisebb, de jobban megfizetett állami, önkormányzati apparátusra van szükség. Az állam feladata, hogy megtalálja, hol és mekkora a túlfoglalkoztatás a közszférában, melyek a pazarló kiadások. Ezt nem a vállalkozásoknak kell vizsgálniuk. - A külföldi befektetők a gondjaik között gyakran már a munkaerőköltség és az adóteher előtt említik a szükséges munkaerő hiányát. Magyarországon egyre erősebb a túlképzés a felsőoktatásban, miközben a szakmunkásokból egyre nagyobb a hiány. Egy-egy jelentősebb befektetésnek ma már az a gátja, hogy egyszerűen nincs elegendő megfelelő dolgozó. Jelenleg jóval több diplomást képeznek, mint amennyi számára munkát tudunk adni. Ez fölösleges kiadásokkal jár, és rövidesen oda vezet, hogy a magyar állam pénzén képezzük ki az Európai Unió számára a diplomásokat, akiket kényszerűségből el kell küldenünk, hiszen nem tudunk számukra megfelelő munkát adni. Tavaly 190 ezer egyetemistát és 28 ezer szakmunkást képeztek, azaz hat diplomásra egy fizikai dolgozó jutott. Ha felborul az „okosok” és a „kétkezi munkások” aránya, akkor tönkremegy az ország. - Az oktatás szerkezetének megváltoztatása csak nagyon lassan képes kézzelfogható eredményt hozni a gazdaságban, rövid távon nem oldja meg a munkaerőgondokat. A versenyképesség javításában a közkiadások lefaragása valóban egyszerűbb, hiszen az csak elhatározás kérdése. Emellett azonban még az oktatásban is szükség lenne radikális lépésekre, képzésszűkítésre a felsőoktatásban, és a gyors fejlesztésre a szakképzésben. Addig is valahogyan meg kell oldani a munkaerőgondjainkat, amihez be kell engedni a vendégmunkásokat. Tudomásul kell venni, hogy a munkáshoz vándorol a tőke, amely ha itt nem talál magának megfelelő dolgozókat, elmegy máshová, ezért érdemesebb idecsábítani a munkaerőt, mint veszni hagyni a befektetést. - A vállalkozói érdek-képviseleti szervezetek egyöntetűen ostorozták az erős forintot. Az elmúlt időszak gyengülése után megfelelőnek tartja-e az árfolyamot a versenyképesség fenntartása és a tőkebefektetés szempontjából? A forint 270-300 forintos euróárfolyamon lenne elég vonzó a tőkebefektetésekhez, és hozna megfelelő árbevételt az exportőrök számára. Az elmúlt időszakban egyértelműen kiderült, hogy a magyar gazdaságban már nincs akkora hatékonysági tartalék, amivel ellensúlyozni tudná a nagyon erős forint okozta bevételkiesést. A forintárfolyam ma még az állam számára nyitva álló protekcionista eszköz. E mellett azonban az adók mérséklésére is szükség lenne, a társasági, az iparűzési és az általános forgalmi adó csökkentését is megfontolandónak ítéljük. Az sem tartható, hogy az átlagbér nyolcvan százaléka után a maximális adót kell fizetni. Szlovákiában a munkaadók által a dolgozókra költött száz forintból 57-et kap kézhez az alkalmazott, nálunk 33-at. Az Európai Unió az adók versenye. Ha ebben nem leszünk vonzók, akkor itt marad egy kiürült ország a szociálisan rászorultakkal. A gazdasági termelékenység ma már európai szintű. A gazdasági felelősség az államra is vonatkozik, ha nem változtat az eddigi magatartásán, akkor a munkaerő a magas adók miatt elvándorol, és megindul a vállalati emigráció is. Minden hittel dolgozó magyar pártnak az az érdeke, hogy olcsóvá tegye az államot. A kialakult helyzet mindegyik párt felelőssége. Forrás: NSZ 2003. július 8., Tóth T. Levente |
 |