A lakástámogatási rendszer bővítése élénkíti a gazdaságot (2004.11.30)

A lakástámogatási rendszer bővítése élénkíti a gazdaságot. Mások szerint a magyar ember elsősorban alternatív nyugdíjalapként kezeli lakását.
Nehéz dió a lakáspolitika. Túl sok szereplő és érdek kavarog benne. Egyeztetésük pedig korántsem egyszerű feladat. Csupán ebben a ciklusban második miniszterét fogyasztja a lakásügy, igaz folyton osztoznia kell vezetőjén más gazdasági területekkel. Most éppen a regionális fejlesztésekkel közösködik az otthonteremtés és építésügy. De legalább van lakáspolitika. A piacgazdaságra való áttérés első tíz évében ugyanis nem volt, legfeljebb a régi támogatási formák éltek tovább hellyel-közzel ugyanazon feltételek mellett. A 2001-ben bevezetett lakáshitel-támogatás új kapukat nyitott. A programalkotók célja a beruházások és a foglalkoztatás emelése, a nemzetgazdaság teljesítményének és ezzel együtt az állami bevételek növelése, a szociális kiadások csökkentése, illetve a lakáshelyzet javítása volt. Az új támogatási forma elérte célját - állítja Molnár László, a GKI Rt. igazgatója.

Számításaik szerint sokkal jobban élénkítené a hazai gazdaságot, ha százmilliárd forintot a lakásügyekre költenének, mint bármi másra - beleértve a nehézipart, a turizmust és a szolgáltató ágazatokat. Úgy vélik a befektetés fele különféle adók, járulékok, illetve ki nem fizetett járadékok révén azonnal visszaáramlana a költségvetésbe, miközben egyéb indirekt módon további bevételekhez juthatna az állam. Más kutatók erősen vitatják a fenti számítás hitelességét, mondván, hogy már a kiindulópont is rossz: az ágazatra fordított százmilliárd nem terem a semmiben, azt el kell vonni valahonnan, ahol vélhetőleg szintén szükség lenne rá. Másrészt a bevételek számításakor a befizetők jogkövető magatartására apellálnak, csakhogy az építésügyben foglalkoztatják a legtöbb fekete munkást, így innen folyik be a legkevesebb járulék, az ágazatban dolgozók hajlamosak elfeledkezni a személyi jövedelemadó befizetéséről is.

A Gazdaságkutató Intézet a lakáshitelezés hatását külön felmérésben vizsgálta. Az eredmények azt mutatják, hogy a háztartások hét százaléka vett fel támogatott lakáshitelt. A hitelösszeg átlagosan 3,6 millió forint volt, ám a részletek törlesztése így is minden hónapban teljesen kimeríti a családi kasszát. Az adósok fele egyébként használt lakást vett. A GKI vezetője kutatási eredményeire hivatkozva továbbra is úgy véli, hogy nettó lakásberuházásra van szükség. A mennyiségi növekedést a bérlakásszektor elégtelenségével, lakásminőségi gondokkal, a változó lakásigényekkel, a panelházak avulásával, a városrehabilitációs-programok során felszámolt lakások pótlásával, illetve a lakásmobilitás gyorsításának szükségszerűségével indokolják.

Sok új lakásra lenne tehát szükség. De ki veszi meg ezeket? A magyar fogyasztókat aligha kell győzködni az ingatlanbefektetés előnyeiről. A magyar családok már eddig is egyféle nyugdíjalapként tekintettek otthonaikra. Klasszikus ingatlanbefektetésekből azonban továbbra is kevés van - véli Hegedűs József, a Városkutatás Kft. vezetője. Az ingatlanárak mozgása ennek ellenére komolyan befolyásolja a fogyasztást. A kilencvenes évek közepén lejátszódott árrobbanást a 2001-ben bevezetett állami kamattámogatás sem tudta felülmúlni, sőt - a szakembereket is meglepő módon - meglehetősen kicsi inflációt produkált. Ennek okai között Hegedűs az állami segítség más célú felhasználását sejti. Az autókereskedők például igen jó éveket zártak. Nem emelte lényegesen az árakat az uniós csatlakozás sem. Miközben a Világbank az árbuborék - a gazdasági teljesítménytől elszakadó ingatlanár - kialakulásának veszélyeire figyelmezteti az uniós tagországokat, hazánkban alig kétszázalékos növekedést regisztráltak az elmúlt évben. Ez jelentős visszaesés az új hitelpolitika hatására három évvel ezelőtt mért tízszázalékos árdráguláshoz képest.

Az áremelkedés ráadásul korántsem érintette egyforma mértékben a különböző ingatlantípusokat. Miközben a családi házak értéke egyre gyorsuló ütemben emelkedik, addig a panelépületek ára zuhan. Ezzel párhuzamosan egyre markánsabbá válik a lakótelepek közötti különbség. Talán a nem is olyan távoli jövőben hazánkban is bevezethetjük az alacsony keresletű területek fogalmát, amely alatt Nyugat-Európában a 30-40 százalékban üres lakótelepeket értik. Egyre jobban szétnyílik a lakásár-jövedelemolló is. Miközben a lakásárak csaknem háromszorosukra emelkedtek a rendszerváltozás óta, addig a jövedelmek alig másfél-kétszeresükre nőttek. Ezt némiképpen ellensúlyozza a jelzálog-hitelezés általánossá válása, a bankok egymás közötti versenye, illetve az új lakások piacának gyors bővülése, ami visszafogja az ingatlanfejlesztők áremelési vágyát.

Sz. A. A.

Vissza a HÍREK oldalra