|
|
A lakástámogatási rendszer bővítése élénkíti a gazdaságot (2004.11.30)
A lakástámogatási rendszer bővítése élénkíti a gazdaságot. Mások
szerint a magyar ember elsősorban alternatív nyugdíjalapként kezeli
lakását.
Nehéz dió a lakáspolitika. Túl sok szereplő és érdek kavarog benne.
Egyeztetésük pedig korántsem egyszerű feladat. Csupán ebben a ciklusban
második miniszterét fogyasztja a lakásügy, igaz folyton osztoznia
kell vezetőjén más gazdasági területekkel. Most éppen a regionális
fejlesztésekkel közösködik az otthonteremtés és építésügy. De legalább
van lakáspolitika. A piacgazdaságra való áttérés első tíz évében
ugyanis nem volt, legfeljebb a régi támogatási formák éltek tovább
hellyel-közzel ugyanazon feltételek mellett. A 2001-ben bevezetett
lakáshitel-támogatás új kapukat nyitott. A programalkotók célja
a beruházások és a foglalkoztatás emelése, a nemzetgazdaság teljesítményének
és ezzel együtt az állami bevételek növelése, a szociális kiadások
csökkentése, illetve a lakáshelyzet javítása volt. Az új támogatási
forma elérte célját - állítja Molnár László, a GKI Rt. igazgatója.
Számításaik szerint sokkal jobban élénkítené a hazai gazdaságot,
ha százmilliárd forintot a lakásügyekre költenének, mint bármi másra
- beleértve a nehézipart, a turizmust és a szolgáltató ágazatokat.
Úgy vélik a befektetés fele különféle adók, járulékok, illetve ki
nem fizetett járadékok révén azonnal visszaáramlana a költségvetésbe,
miközben egyéb indirekt módon további bevételekhez juthatna az állam.
Más kutatók erősen vitatják a fenti számítás hitelességét, mondván,
hogy már a kiindulópont is rossz: az ágazatra fordított százmilliárd
nem terem a semmiben, azt el kell vonni valahonnan, ahol vélhetőleg
szintén szükség lenne rá. Másrészt a bevételek számításakor a befizetők
jogkövető magatartására apellálnak, csakhogy az építésügyben foglalkoztatják
a legtöbb fekete munkást, így innen folyik be a legkevesebb járulék,
az ágazatban dolgozók hajlamosak elfeledkezni a személyi jövedelemadó
befizetéséről is.
A Gazdaságkutató Intézet a lakáshitelezés hatását külön felmérésben
vizsgálta. Az eredmények azt mutatják, hogy a háztartások hét százaléka
vett fel támogatott lakáshitelt. A hitelösszeg átlagosan 3,6 millió
forint volt, ám a részletek törlesztése így is minden hónapban teljesen
kimeríti a családi kasszát. Az adósok fele egyébként használt lakást
vett. A GKI vezetője kutatási eredményeire hivatkozva továbbra is
úgy véli, hogy nettó lakásberuházásra van szükség. A mennyiségi
növekedést a bérlakásszektor elégtelenségével, lakásminőségi gondokkal,
a változó lakásigényekkel, a panelházak avulásával, a városrehabilitációs-programok
során felszámolt lakások pótlásával, illetve a lakásmobilitás gyorsításának
szükségszerűségével indokolják.
Sok új lakásra lenne tehát szükség. De ki veszi meg ezeket? A magyar
fogyasztókat aligha kell győzködni az ingatlanbefektetés előnyeiről.
A magyar családok már eddig is egyféle nyugdíjalapként tekintettek
otthonaikra. Klasszikus ingatlanbefektetésekből azonban továbbra
is kevés van - véli Hegedűs József, a Városkutatás Kft. vezetője.
Az ingatlanárak mozgása ennek ellenére komolyan befolyásolja a fogyasztást.
A kilencvenes évek közepén lejátszódott árrobbanást a 2001-ben bevezetett
állami kamattámogatás sem tudta felülmúlni, sőt - a szakembereket
is meglepő módon - meglehetősen kicsi inflációt produkált. Ennek
okai között Hegedűs az állami segítség más célú felhasználását sejti.
Az autókereskedők például igen jó éveket zártak. Nem emelte lényegesen
az árakat az uniós csatlakozás sem. Miközben a Világbank az árbuborék
- a gazdasági teljesítménytől elszakadó ingatlanár - kialakulásának
veszélyeire figyelmezteti az uniós tagországokat, hazánkban alig
kétszázalékos növekedést regisztráltak az elmúlt évben. Ez jelentős
visszaesés az új hitelpolitika hatására három évvel ezelőtt mért
tízszázalékos árdráguláshoz képest.
Az áremelkedés ráadásul korántsem érintette egyforma mértékben a
különböző ingatlantípusokat. Miközben a családi házak értéke egyre
gyorsuló ütemben emelkedik, addig a panelépületek ára zuhan. Ezzel
párhuzamosan egyre markánsabbá válik a lakótelepek közötti különbség.
Talán a nem is olyan távoli jövőben hazánkban is bevezethetjük az
alacsony keresletű területek fogalmát, amely alatt Nyugat-Európában
a 30-40 százalékban üres lakótelepeket értik. Egyre jobban szétnyílik
a lakásár-jövedelemolló is. Miközben a lakásárak csaknem háromszorosukra
emelkedtek a rendszerváltozás óta, addig a jövedelmek alig másfél-kétszeresükre
nőttek. Ezt némiképpen ellensúlyozza a jelzálog-hitelezés általánossá
válása, a bankok egymás közötti versenye, illetve az új lakások
piacának gyors bővülése, ami visszafogja az ingatlanfejlesztők áremelési
vágyát.
Sz. A. A.
Vissza
a HÍREK oldalra
|
|